Hétvégi vakáció

A legjobb abban, hogy itt lakunk, hogy ha jó az idő, akkor kb. 10 percet kell sétálni, hogy vakáció érzésünk legyen. Jobbra indulva folyópart vagy panorámás hegyek a tehénlegelőkkel, balra indulva erdő-erdő hátán vadállatokkal. Tábortűz minden sarkon. Ha még jobban vakációzni akarunk, akkor felkapunk a biciklire és letekerünk a tópartra. Szombaton az erdő-tábortűz , vasárnap meg a bicikli-focilabda kombinációt szedtük elő. Maradéktalan boldogság volt a jutalom.
Déltuán a kevésbé jó idő tiszteletére viszont elkövettük azt a hibát, hogy beiktattuk a srácok kívánságára az ugrálóvárat is, ami természetesen nem csak a mi gyerekeinknek jutott eszébe. Elég oxigén- és helyhiányos helyzet volt a beltérben, de a fiatalok azért élvezték egy darabig és mindegyik élve került ki a dühöngőből.

"Közkívánatra"

Az alábbi okok miatt nem írtam semmit: szürke hétköznapok, hiszti-háború, tél. Mindezeknek úgy tűnik kb. vége. A szürke hétköznapokat lecseréltük egy hét napsütéses Graubündenre (éljen a délvidéki klíma!), Anitát átprogramoztuk aranyos kislánnyá, aki csak napjában egyszer borítja ránk a bilit valamiért, a télnek meg már majdnem vége és felpumpálhattuk a bicikliket. Ennél több szinte már nem is kell :)
Scuol ismét megunhatatlanul jó volt, sikerült új elemeket vinni az egy hétbe: új lakás a Plazon, szánkózás San Jonban, sok-sok síelés a gyerekekkel, minisíeléssel bohóckodás, ügyelet felderítése két faluban is. Közben pedig persze fürdés, fürdés és fürdés. Mivel Anita eléggé bebacizta magát keddre, anyuék három napig ügyeltek vele hol lent, hol fent, de péntekre megint a sípályán állt a gyerek. Minden nap eljátszottuk ugyanazt a műsort (nem akorok sehova sem menni, nem akarok felvonózni, nem akarok síelni, nem akorok felöltözni, nem akarok kesztyűt, sapkát), a vége mindig az lett, hogy mire felért, addigra már csatolhattuk a lécet és abba sem akarta hagyni. A síiskolákat most ugrottuk és nagyon jó is volt így: nincs annál vidámabb, mint amikor együtt síel az egész család, sőt még Boti, sőt még néhány lány is.  A srácok is teljesen lelkesek voltak, minden nap több pályát jártak be, a végén még a fekete 21/23 is befigyelt nekik. Nagyon büszke volt a fekete kommandó. A kék csapat a hét végére pedig a kutyás pályát vette szinte megállás nélkül. Az időjárás hihetetlen jó volt: csak arra kellett figyelni, nehogy a napkrémet otthon felejtsük.
Anita átprogramozása: a matricával kezdődött, de mivel makacs, annyira nem volt sikeres első blikkre, az erőszak pedig mindenkit nagyon megviselt. Másodikra bevezettük a megtorlást is (nem csak jutalmazunk, hanem fekete pontokat is osztunk), itt már kezdett világosodni a gyerek elméje, harmadikra pedig rájött, hogy akkor is fel kell öltözni, ha valami vidámat szeretne csinálni odakint és különben is mindjárt itt  tavasz, egyre kevesebb ruha kell még az anorák alá is. Kicsit mélyrepülésbe kezdtünk, mikor becsúszott a képbe a 10 nap antibiotikum, de néhány nap alatt ezt is kimagyaráztuk. Közben csak kétszer jött aggódva a házinéni, hogy minden rendben van-e, mert annyira kiabál ez a lány. Hát lány.
Amúgy rendes házinéni volt, eredetileg déltiroli, megengedte hogy a négyágyasban öten aludjunk, mert a gyerek az gyerek, érti ő, hogy nem akaródzik nagymamáékkal aludni, mikor az unokatesókkal is lehet és hát kell-e még extra dunyha, huzat, miegymás. A lakás megint jó volt nagyon, még a mosogatógép sem hiányzott ekkora létszámnál, az ablakból egyenest a hegyekre láttunk (na jó, hova máshova?), busz és bolt a sarkon. Csak a takaró volt kicsit rövid, dehát kellett ekkorára nőni. Egy darabig reggel a srácok szaladtak lelkesen kifliért, mert olyan korán keltek, aztán valamikor felkeveredtek a pályákra. Délután meg lazultak hol fürdőben, hol külön programon nagyszülőkkel. Azt hiszem, ebből a típusú vakációból sosem lenne elég a családnak. Ma reggel szomorkodtak, hogy itt ébredtek, nem pedig a hegyekben. Mi is.
Szóval remélem most nem jönnek újra a szürke mindennapok és itt is utolér minket a tavaszi napsütés végre, Anita fejében pedig végleg átalaklultak a reflexek.

Állóháború

A résztvevők Anita meg én, Dani a kommentátor és békefenntartó. Ügyesen csinálja. Anita is, úgyhogy stratégiát váltottunk, hátha kilendülünk valamelyik irányba. Mondjuk hangosabb és rosszabb nem lehet a helyzet, mint az utóbbi héten, az egyetlen lehetőség, hogy növelem a tűrőképességem és alkalmazom a genetikailag kódolt szelektív hallást. Amit adott hangerőnél viszonylag nehéz alkalmazni. Holnaptól indul a klasszikus matrica-hadművelet is, bár kicsit tartok tőle, hogy lévén alapvetően nem megvesztegethető gyerek, csak egy kör matricától lesz lelkesen rendes.
Naponta kétszer megkérdi amúgy, hogy mikor lesz már nyár, mert ő úúúúúúgy utálja már a kabátot, a télinadrágot, a csizmát, szeretne már pólóban, szoknyában mezítláb rohangálni.  Ezért aztán egy szál pulcsiban sétáltatunk Ramirot, miközben mindenkin sapka, sál, nagykabát, de a kisasszony nem fázik, még véletlenül sem.

Danieknak megvolt az első komolyabb meccsük a hétvégén (Peti élvezhette az "üljünk négy órát a tribünön" életérzést), és harmadikok lettek. Azóta mindennel focizik a lakásban. Tényleg ideje a tavasznak...

Népdal

Dani azzal jött haza, hogy hegedűn magyar népdalt tanult. No halljuk. Hát hallottuk, de nem ismertük, a dallama persze ismerős volt. Aztan skype-on bezenélte és Magyarország azonosította:

"Ugyan édes komámasszony,
Miért kend ilyen sovány asszony?
Hogy tudott így elfogyni?
Lám, én milyen kövér vagyok, 
Mint a háj, majd elolvadok,
Ebben a nagy melegben."

stb.

Téli szünet?

A téli szünet egyelőre inkább tavaszi szünethez hasonlít: újév első napján kabát nélkül sütkéresztünk a házikó teraszán kávéval, teával, remek panorámával. Síeltünk továbbá szutykos tavaszi hóban, sétáltattunk kutyát sárban, utaztunk hihetlen esőzésben és néztük a karácsonyra elolvadt hó után kiserkent friss füvet az udvaron. Még egy hét és kibújik a hóvirág, felébrednek a kullancsok...
A gyerekek élvezik a semmittevést, illetve az iskolába-nem-menést. Mert a semmittevéstől elég messzire állunk, bár ma már sikerült este 6-ra hazaérni. A karácsony kellemesen sportosan telt, egy nap evés, papírtépés, két nap síelés. Ez utóbbiba még a gyerekeket és a nagyszülőket is sikerült belemozgatni és meglepő módon mindenki élvezte - főleg a felvonózást persze Unterterzenből és a kakaószünetet Tannenbodenen. Ünnepek között barátkoztunk, ugráltunk és hirtelen itt termett az újév. Hurrá, csomagolás, a kocsi megint csurig (de mivel...? már se gyerekágy, se babakocsi, se pelenka, a játékok meg nem foglalnak olyan sok helyet), irány Beatenberg.
Ismét kiváló társasággal kiváló helyszínen kíváló buli alakult multimedia és karaoke jegyében. A házban volt csocsó, nem volt mosogatógép,  kicsit recsegett-ropogott, remekül közvetítette a földszinti eseményeket az emeleten is, viszont egész Berner Oberlandot lehetett látni az ablakból. A házhoz járó meglepetés-bácsi minden órában barátságosabb lett, pedig az elején nagyon gyanakodott erre a balkáni társaságra, akik nagyon hangosak és nagyon megtöltik a spájzt. És sokat isznak - bár ebből ő is profitált. Másnap este meg is jegyezte, hogy most milyen csendesek vagyunk...
Meglepő módon január elsején a dél már az egész bagázst a hegyen találta sílécestől - ragyogó napsütés, gyönyörű pályák, szutyok hó, plusz kakaó és sültkrumpli. Kell ennél több? Este a srácokat nem kellett nagyon ringatni, bár előtte hajnali 6-kor feküdtek a gyerekek (is).
Most meg minden délelőtt a vizet csapkodják Judittal az adliswili uszodában. Dani ugyan nem akart menni, mert minek az már neki, de most persze nem akarja abbahagyni. Délután pedig lehet macskákat simogatni és játszani. Paradicsomi állapotok.

Online rendelések

Úgy tűnik, errefele, ha az ember gyorsan és biztosan szeretne valamit kézhez kaparintani, a karácsony előtti héten érdemes megrendelni. Mert szállítási garanciát vállal a legtöbb cég legkésőbb 24-i kiszállításra.  8-kor megrendeltem a beülőt, 9-kor jött, hogy már kikeresték a raktárból, 10-kor meg már a postázóban csücsült a pakk. Holnap délután akár ki is próbálhatnánk a sípályán.  De majd inkább a hétvégén.
Daniéknak elég sűrű az utolsó hét. Hétfőn Adventsingenjük volt (kb. 200 gyerek 25 percen át karácsonyi dalokat énekel irtó lelkesen, utána pedig isszuk a forralt bort, a puncsot és esszük hozzá a sütiket),  naponta van hócsatájuk, péntek hajnalban pedig Schulsilvester. Amitől még 9 évesen is lelkesek (hogy ez mikorra múlik el?), főleg, hogy mindenki abban megy, amiben akar, nem kötelező a pizsama és a szellemruha, lehetnek nyugodtan jedik és herripotterek. Aztán ha vége, akkor végre talán egyszer kialhatjuk magunkat úgy igazán.

Svájci boltok

Ma szembejött velem álmaim bakancsa álomáron. Gondoltam megveszem. Gondoltam, a makulátlan bakancsot betehetem gond nélkül egyáltalán nem makulátlan hátizsákomba. Zacskó nélkül...? - tiltakozott az eladó. Dehát van táskám... - próbálkoztam. Biztos? Biztos. Azért én inkább adnék egy zacskót. De tényleg jó így. Inkább adok. Jó... Így a hófehér zacskó jól megvédte a bakancsot a túrazsáktól...
Aztán szintén ma a játékboltban meg azt nem akarták sehogysem megérteni, hogy nem kérek díszcsomagolást. Dehát ingyenes. De nem kérek. Dehát ajándék. De akkor sem kérek. Dehát jön a karácsony. De akkor sem kérek. Az árcédulát azért levegyem. Vegye. Miért hihetetlen, hogy ha valaki szeretne csomagolni?