Állóháború

A résztvevők Anita meg én, Dani a kommentátor és békefenntartó. Ügyesen csinálja. Anita is, úgyhogy stratégiát váltottunk, hátha kilendülünk valamelyik irányba. Mondjuk hangosabb és rosszabb nem lehet a helyzet, mint az utóbbi héten, az egyetlen lehetőség, hogy növelem a tűrőképességem és alkalmazom a genetikailag kódolt szelektív hallást. Amit adott hangerőnél viszonylag nehéz alkalmazni. Holnaptól indul a klasszikus matrica-hadművelet is, bár kicsit tartok tőle, hogy lévén alapvetően nem megvesztegethető gyerek, csak egy kör matricától lesz lelkesen rendes.
Naponta kétszer megkérdi amúgy, hogy mikor lesz már nyár, mert ő úúúúúúgy utálja már a kabátot, a télinadrágot, a csizmát, szeretne már pólóban, szoknyában mezítláb rohangálni.  Ezért aztán egy szál pulcsiban sétáltatunk Ramirot, miközben mindenkin sapka, sál, nagykabát, de a kisasszony nem fázik, még véletlenül sem.

Danieknak megvolt az első komolyabb meccsük a hétvégén (Peti élvezhette az "üljünk négy órát a tribünön" életérzést), és harmadikok lettek. Azóta mindennel focizik a lakásban. Tényleg ideje a tavasznak...

Népdal

Dani azzal jött haza, hogy hegedűn magyar népdalt tanult. No halljuk. Hát hallottuk, de nem ismertük, a dallama persze ismerős volt. Aztan skype-on bezenélte és Magyarország azonosította:

"Ugyan édes komámasszony,
Miért kend ilyen sovány asszony?
Hogy tudott így elfogyni?
Lám, én milyen kövér vagyok, 
Mint a háj, majd elolvadok,
Ebben a nagy melegben."

stb.

Téli szünet?

A téli szünet egyelőre inkább tavaszi szünethez hasonlít: újév első napján kabát nélkül sütkéresztünk a házikó teraszán kávéval, teával, remek panorámával. Síeltünk továbbá szutykos tavaszi hóban, sétáltattunk kutyát sárban, utaztunk hihetlen esőzésben és néztük a karácsonyra elolvadt hó után kiserkent friss füvet az udvaron. Még egy hét és kibújik a hóvirág, felébrednek a kullancsok...
A gyerekek élvezik a semmittevést, illetve az iskolába-nem-menést. Mert a semmittevéstől elég messzire állunk, bár ma már sikerült este 6-ra hazaérni. A karácsony kellemesen sportosan telt, egy nap evés, papírtépés, két nap síelés. Ez utóbbiba még a gyerekeket és a nagyszülőket is sikerült belemozgatni és meglepő módon mindenki élvezte - főleg a felvonózást persze Unterterzenből és a kakaószünetet Tannenbodenen. Ünnepek között barátkoztunk, ugráltunk és hirtelen itt termett az újév. Hurrá, csomagolás, a kocsi megint csurig (de mivel...? már se gyerekágy, se babakocsi, se pelenka, a játékok meg nem foglalnak olyan sok helyet), irány Beatenberg.
Ismét kiváló társasággal kiváló helyszínen kíváló buli alakult multimedia és karaoke jegyében. A házban volt csocsó, nem volt mosogatógép,  kicsit recsegett-ropogott, remekül közvetítette a földszinti eseményeket az emeleten is, viszont egész Berner Oberlandot lehetett látni az ablakból. A házhoz járó meglepetés-bácsi minden órában barátságosabb lett, pedig az elején nagyon gyanakodott erre a balkáni társaságra, akik nagyon hangosak és nagyon megtöltik a spájzt. És sokat isznak - bár ebből ő is profitált. Másnap este meg is jegyezte, hogy most milyen csendesek vagyunk...
Meglepő módon január elsején a dél már az egész bagázst a hegyen találta sílécestől - ragyogó napsütés, gyönyörű pályák, szutyok hó, plusz kakaó és sültkrumpli. Kell ennél több? Este a srácokat nem kellett nagyon ringatni, bár előtte hajnali 6-kor feküdtek a gyerekek (is).
Most meg minden délelőtt a vizet csapkodják Judittal az adliswili uszodában. Dani ugyan nem akart menni, mert minek az már neki, de most persze nem akarja abbahagyni. Délután pedig lehet macskákat simogatni és játszani. Paradicsomi állapotok.

Online rendelések

Úgy tűnik, errefele, ha az ember gyorsan és biztosan szeretne valamit kézhez kaparintani, a karácsony előtti héten érdemes megrendelni. Mert szállítási garanciát vállal a legtöbb cég legkésőbb 24-i kiszállításra.  8-kor megrendeltem a beülőt, 9-kor jött, hogy már kikeresték a raktárból, 10-kor meg már a postázóban csücsült a pakk. Holnap délután akár ki is próbálhatnánk a sípályán.  De majd inkább a hétvégén.
Daniéknak elég sűrű az utolsó hét. Hétfőn Adventsingenjük volt (kb. 200 gyerek 25 percen át karácsonyi dalokat énekel irtó lelkesen, utána pedig isszuk a forralt bort, a puncsot és esszük hozzá a sütiket),  naponta van hócsatájuk, péntek hajnalban pedig Schulsilvester. Amitől még 9 évesen is lelkesek (hogy ez mikorra múlik el?), főleg, hogy mindenki abban megy, amiben akar, nem kötelező a pizsama és a szellemruha, lehetnek nyugodtan jedik és herripotterek. Aztán ha vége, akkor végre talán egyszer kialhatjuk magunkat úgy igazán.

Svájci boltok

Ma szembejött velem álmaim bakancsa álomáron. Gondoltam megveszem. Gondoltam, a makulátlan bakancsot betehetem gond nélkül egyáltalán nem makulátlan hátizsákomba. Zacskó nélkül...? - tiltakozott az eladó. Dehát van táskám... - próbálkoztam. Biztos? Biztos. Azért én inkább adnék egy zacskót. De tényleg jó így. Inkább adok. Jó... Így a hófehér zacskó jól megvédte a bakancsot a túrazsáktól...
Aztán szintén ma a játékboltban meg azt nem akarták sehogysem megérteni, hogy nem kérek díszcsomagolást. Dehát ingyenes. De nem kérek. Dehát ajándék. De akkor sem kérek. Dehát jön a karácsony. De akkor sem kérek. Az árcédulát azért levegyem. Vegye. Miért hihetetlen, hogy ha valaki szeretne csomagolni?

Kutyavédelem svájci módra

A kantonális törvényben az embert védik a kutyától.
A szövetségi törvényben a kutyát az embertől.

A más macskája

Elég vicces más macskáira vigyázni. A legviccesebb, hogy a gyerekek szinte ünnepszámba veszik az órákat, ha megyünk etetni, pucolni. Főleg az estit, mikor már elvileg mindenki más ágyikóba készülődik. Remélem, a mi macskánk is legalább ekkora örömöt okozott/okoz a felügyelő bizottságoknak. Annyiból talán egyszerűbb lehet, hogy nem kell három, majdnem egyforma macska között különbséget tenni. A gyerekek elég hamar megtanulták a színárnyalatokat és a fejformákat, nekem még simiznem kell őket egy darabig, hogy ráismerjek külön-külön mindegyikre.