Játszani karácsonykor?

Anyuéknál Gazdagréten szuper játszóterek vannak, közel a házukhoz. Gondoltuk, lemegyünk repülőt eregetni és gyereket hintáztatni. Nyitvatartás reggel 8-tól sötétedésig. Nemtom, kinél lehet a kulcs, de délután 3-kor már besötétedhetett neki, mert hét lakattal bezárta az összes kaput. Lehet, hogy újévig? Végülis a téli szünet alatt miért is akarna az ember játszótérre menni...

Welcome home!

1. Vezettünk 1000km-t, amiből az utolsó 500-n végig esett a hó. Láttunk már csúnyábbat, láttunk már havasabbat, több autót is, de lassabb forgalmat még sosem, pedig nem volt baleset egy sem... Illetve egy sem Ausztriában, egy sem Németországban, pedig úton volt fél Hollandia, Anglia, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Bulgária és Románia. Viszont a befutóban, Zsámbék után egyszercsak megállt a forgalom. Szerencsére megnyitották az Üzleti park kijárót az 1-es út felé, ezért mi pofátlanul a leállósávban kotortuk a havat a menekülőút felé. Merthogy az M0-ason még egy lerobbanás is megállítja az életet. A sok nyomorult holland, angol, bolgár és román rendszám pedig fél napos vezetés után talán még egész éjszaka a magyar autópályán bóbiskolhatott...
2. Elmentem fényképekért a Westendbe. Egy hete megjött az email, hogy kész vannak. Az útvesztőben fél óra alatt megleltem a boltot, a boltos viszont nem lelte a fényképeket. Pedig vannak, mondtam, én küldtem el. Akkor én lennék Urbán Józsefné? Háááát.... Pedig itt más nincs. Pedig... Nézzük akkor az összes Évát. Olyan sincs. Pedig... Jó, biztos megvan valahol, más hasonló nevű bolt nincs a Westendben, vagy mégis...? Kb. negyed óra után kisült a hiba: én béna, ékezet nélkül adtam meg a nevem és ezt a rendszer már nem kezelte.
3. Westend, Pannon ügyfélszolgálat. Elromlott több, mint tíz éves simkártyám. Azt nem meséltem el a fickónak, hogy miért, nem látszott méltónak rá. De egy próba után megértette, hogy nem én lennék a hülye, hanem tényleg rossz a simkártya. Ami nem is az én nevemen van. Megoldás: írjuk át az enyémre (igazolás nem kell, hogy a másiknak esetleg nem hiányzik majd ez a kártya????). Utána lehet újat kérni. Viszontlátásra. Na de...? Tulképp ez mennyi idő? Mennyi pénz? Elvileg 15 perc, de akár 10 nap is lehet. Hogy mi? Előfordult ilyen is. És én honnan tudom meg, hogy kész az átírás? Merthogy sms-ben nem, felhívni nem tudnak...? Hát telefonáljak az ügyfélszolgálatra. Negyed óránként...? Viccel?
4. Buszjegyvásárlás. Csak két nyomorult jegy kellett volna. Ott rontottam el, hogy nem vettem a hajléktalantól a Nyugati aluljáróban. Legközelebb már tudom. Mert elmentem a BKV pénztárhoz. Kilóméteres sor, mert áfás számlákat gyártott az egy szem néni. Na jó, akkor az automata. 300 Ft a tét, az automata csak 5Ft-osnál nagyobbat hajlandó benyelni. Gondoltam a százas megteszi. De nem, kiköpte. Jó, szép az idő, szép a város, szeretek sétálni, elmentem a Jászaira. Dettó. A Margit hidat villamossal vettem, a Budai hídfőnél az automata szintén kötözködött, de legalább visszaadta mind a pénzt. Sebaj, sétáljunk, úgyis meg akartam nézni a Mountexet meg a kulcsmásolót. Mechwart liget automata szintén rossz. Sebaj, a Mammutba is be akartam menni borítékért. Egyébként is egészségesebb sétálni, mint tömegközlekedni. Széna téren sem működik az automata.
4/a. A Mammutban egyetlen kérdést mertem feltenni az információnál: hol a papírbolt? Merthogy ez az információ dolga, nemde? A harmadikon, hangzott a válasz a csinos, szőke fürtök alól, de hogy milyen színű lenne a szeme, azt sosem tudom meg. Azt sem, hogy hol a harmadikon, mert hát az a Mammut az olyan pici és átlátható, hogy kifordultam.
4. A Moszkva téren az automata megette a pénzemet. Mentem a jegypénztárhoz. Már csak egy jegy kellett. Kaptam kettőt. Mondom egyet. Mennyibe kerül. Hatszáz. Az automatában csak háromszáz. Azt ő nem tudja, hogy mennyibe kerül az automatában és hogy azok hogy működnek. De mondom egyet. Jaaaa.
5. 22-es busz. Kellemes meglepetés, alig ülnek rajta este hétkor. Szomszédomban ül viszont két Fazekas lányka, akik a Bíróság körül azt kezdik el tárgyalni, mikor már furán büdös a motor alattunk, hogy velük már kétszer gyulladt ki a 22-es, és vajon most is ez lesz-e. Éljenek a vadiúj buszok! Talán vissza kéne térni az Ikaruszhoz, hogy valami orosz márkához, amiket direkt úgy terveznek, hogy minden úton és minden időben elmennek bárhova.
És még csak egy napja vagyunk itthon. Mi lesz még....? Alig várom.
Viszont a város még mindig gyönyörű éjszaka.

p.s.: a gyerekek tényleg odavoltak a Schulsilvestertől, és noha mi 5:55-kor ébredtünk, viszont kalózpajtás 6:10-kor már bulizott a suliban.
p.s.2: a gyerekeink a 12 órás maratoni München-Budapest utat úgy viselték, mint az angyalok, csak fél órát tépték egymás haját elalvás előtt.

Advensingen

Ez is egy intézmény Svájcban. Vagy legalábbis errefele. Utolsó tanítási nap estéjén összegyűlnek az alsósok és az aulában a fenyőfa alatt énekelnek vagy 10 karácsonyi éneket. Körben a büszke szülők tapsolnak. Volt 7 osztálynyi gyerek. Káoszra számítottam, de meglepő módon gyönyörűen énekeltek, még érteni is lehetett a szöveget. Sőt, még a karmester Farkas-Gisiger nénire is figyeltek, és csak egyszer csúszott el a két szólam. Irtó ügyesek voltak, még angolul is nyomtak három gospelt. Aztán forraltbor és süti. Igazaból azt nem tudom, az őszi szünet óta hogy bírtak ennyi mindent megtanulni, közben meg haladni a tananyaggal. Valami mégiscsak lehet ebben az országban...
A másik intézmény holnap reggel várható. Reggel 6-kor. Schulsilvester. Aminek nagyon örülni kéne, mert micsoda buli. Hát a gyerekeknek biztos. Pl. reggel 6-kor már nézhetnek Tom és Jerryt az egyik teremben, miközben a másikban szellemkastélyt rendeztek be. És tényleg várják! Csak mi nem...

QUIMS

Ha valaki nem tudná, Dani ilyen iskolába jár, mint az kiderült a negyedéves iskolaújságból. Ez a rövidítés annyit tesz, hogy "minőgéget a multikulturális iskolákba" . És azokra az iskolákra vonatkozik, ahol a nem német anyanyelvűek aránya meghaldja a 40%-ot. Ezek szerint Langnau ilyen. Nem is csoda, sok a ticinoi errefele... Na jó, nem csak. A weboldalról kiderül, hogy van olyan iskola, ahol ez az arány a 60%-os is túllépi. Na ők még több támogatást kapnak... Vajon van olyan iskola, ahova nem jár németül beszélő gyerek? A teljes igazságot nem árulják el, de Zürichben és a kantoban legalább 64 iskola tartozik a quims(kimsz?)esek közé.

Kungfu és zongora

Az utóbbi néhány hónapban kicsit transzformálódott a családi életkép. Anita folyamatosan csacsog és énekel a nap bármely időpontjában, azaz akár este 10kor is az ágyában fekve. Hetfő óta leginkább az Ántán lilom a sláger. Dani hol rajzol, hol leckét ír, hol a zongorán pötyögteti a gyakorlatait. Szombat óta az Örömódát. Peti, ha hazajön melóból, vagy leül a zongora elé gyakorolni (Jancsi és Juliska kísérettel), vagy megáll a szőnyeg közepén, hogy megmutassa, épp mit tanult aznap este Master Nikkotól (ma épp 1-es, 2-es alaprugás). Most már csak az jöhetne, hogy éjjel 11-kor, mikor hazavetődöm Schlierenről, kilógassak egy kötelet az ablakon, és bemutassam a legújabb fogásokat.

A bob

Daninak lett egy bobja. Tavaly tél óta álmodozott róla, hogy milyen jó lesz, mikor ő meg Öcsi együtt fognak bobozni az Albison. Ennek a fele már meg is valósult, bobztunk az Albison, már csak Öcsit kell hozzácsapni. Egyelőre még csak Annát sikerült, de attól sem volt szomorú Dani, mivel Anna nagyon szeret vonatozni, autózni és szánkózni. Dani már szombat délután felment egy körre az apjával, míg mi itthon tettük a semmit, aztán tegnap meg felmentünk ebéd után a gyerekekkel, míg apu a Titlisen síelt. Neki volt -17 fok, nekünk csak -4, nekik belefagyott a kóla az üvegbe, nekünk csak az orrunk hegye fagyott le. Nem is bírtuk egy óránál tovább, bár a nagyoknak csak a forró kakaós csalogatás vált be. Ők maradtak volna akár estig is. A kicsik viszont kimerültek egész hamar. Az egész nagyok is. Dani most már csak azt várja, mikor mehet Öcsivel is bobozni, mert vele lehet aztán csak gyorsan menni! Egyébként irtó rendsek voltak a nagyok, mert csúsztak mindenféle kombinációban a kicsikkel is. Meglepően rugalmasan kezelték a korosztálykólönbségeket, odaadták a szánkót meg a bobot is, csúsztak együtt is velük meg külön-külön is. És Dani is csak egyszer ütötte el Anitát, azt is véletlenül.
Este aztán Petiék jó későn jöttek, mert az utolsó felvonót ugyan nem késték le, de túl sötét volt már lesíelni...

Még egy Télapó

Megvoltak a bonyodalmak. Jó korán odamentünk, hogy berendezzük a termet és felhúzzuk a paravánt a bábozáshoz. Terv szerint két háromlábas rajztáblára tettük volna a vásznat, mert azok mindig ott állnak a fenti teremben. Mindig - csak épp tegnap nem. Egy meglett, a maradék helyett asztalból és székekből rögtönöztünk valamit. Nem volt épp túl kényelmes erősen pocakos kismamáinknak, de szerencsére nagyon rugalmas természetük van. Aztán kezdtek jönni a gyerekek, akik szépen leültek a szőnyegekre és várták a bábszínházat. Erősen kellett őket győzködni, hogy inkább egyenek és rohangáljanak, mert a bábozás még odébb van. Aztán egyre több lett a gyerek és egyre nagyobb a zűrzavar. A helyzet magaslatán Ági elvesztette a hangját, ezért szokás szerint Kriszta lett a kikiáltó, míg Kingababa önkéntes bébiszittereket szórakoztatott. A bábozás klassz volt, bár a zenei aláfestés erősen félrecsúszott, viszont Kata és Zsuzsi szépen behozták a tévedéseket... A gyerekek pedig állítólag most is tátott szájjal nézték, míg a szülők csevegtek a háttérben. Szervezési bonyodalom kettő: a gyerekek nem voltak hajnaldók uzsonnázni a bábozás után, merthogy ők nem éhesek és különben is, hol van már a Télapó. Úgyhogy rohangálás. Telefon Télapónak, hogy kicsit igyekezzen. Szervezési bonyodalom három: Télapó érkezése előtt kisült, hogy a hosszabító és a diavetítő nem kompatibilis. Johanna el adapterért, amivel az utolsó percben ért vissza, Télapó mégiscsak tudott diamesét olvasni a gyerekeknek. El voltak bűvölve. Aztán a szokásos csiribicsiribá és Télapó már ott sem volt, csak a csomagok a cipőben. Hurrá, kezdődhetett a csomag-szétcincálás.És itt került elő a pult alul a camparinarancs, ami átsegített minket a rendrakás gyötrelmein.
Anita ma is akart a Télapóval találkozni, merthogy milyen jó volt, hogy mesélt, és hogy hopp, a cipőben ott volt az ajándék. Dani persze rájött, ki a főszereplő, de igazi nagyfiú módjára megígérte, hogy nem árjulja el a kicsiknek. Majd holnap meglátjuk, mennyire lesz nagyfiú, ha virgács helyett levelet talál a cipőjében a Mikulástól....

Hétköznapok

Ez csak annyit jelent, hogy kicsit kevesebb a program, mert például kedd délután nincs úszás, mert elutazott két hónapra az úszótanári gárda Ausztráliába, és szombaton nincs cserkészet, mert elfoglaltak a törzsfőnökök. Viszont sokminden más meg van. Például szombaton a dob-zongora, csütörtökön másik úszás. Amit már kétszer kihagytunk, mert valami mindig kozbejött. Pl. egyszer Dani beteget jelentett az iskolában délelőtt 11-kor, de délután 2-kor már ment volna úszni. A kegyetlen anyuka meg azt mondta, hogy ne nézzen madárnak, marad a fenekén egész délután. Beteg vagy nem beteg? Ma meg a svájci Télapó jött az erdőbe. Ennek tiszteletére a srácokat be kellett öltöztetni téli hadifelszerelésbe, Petivel meg adtam elég sütnivalót. Mintha nem lenne neki elég. Mert ez svájci buli, azaz a gyerekek az erdőben kergetik a Télapót, a szülők meg bent isznak a hüttében és sütik a husikat. Időnként a tanár néni pedig megkérd egy-egy gyereket: Neked itt van az anyukád? - Nincs. - És itt van az apukád? - Igen. És megnyugszik, mert ma este egy gyerekért sem vállaltak elvileg felelősséget. Majd holnap a reggeli sorakozónál kiderül, hogy ki hiányzik...
Szerda délelőtt már a kiskorú magyarokhoz is eljött a zsákos öregúr. A 2 évesnél nagyobbak határozottan értékelték a dolgot, 2 év alatt teljes közöny fogadta a monsieur-t. Azért valószínűleg sikerült hagyományt teremteni, bár nem biztos, hogy van Télapó, aki valaha is Csip-csip csókázott. Ilyet csak egy igazi Téglapó tudhat. A nagyoknak meg holnap jön a program, komoly, komplex, valószínűleg megspékelve egy-két spontánul alakuló szervezési bonyodalommal. Még elképzelni sem bírom, hogy fog a teremben elférni 35 gyerek és kb. 15 felnőtt. De majd kiderül.
Anita kb. beszokott a Spielgruppéba. Ottmaradtam vele negyed órát kedden, aztán puszipá, lett hirtelen 2.5 szabad órám és még csak könnyes búcsúba sem került. Alig akart hazajönni. Mondjuk biztos segít, hogy Diana és Bogi is ott bohóckodik körülötte, a tanárnéni Tamarát pedig imádják. Kicsi sűrű volt a hete, mert tegnap meg a magyar ovit boldogította délután (no meg Krisztát), amíg mi a nagyokkal színházban voltunk. Bóbita szülinapi bulija volt épp, ma is csak arról beszélt.
Na a színház az pocsék volt, rég nem láttam ilyet rossz darabot, de szerencsére a srácoknak kb. mindegy volt, csak színház legyen. Unalmas volt, hosszú és még zenélni is alig zenéltek benne. Viszont utána a mekiben vacsiztunk, ami szintén borzalmas volt, de a srácoknak ettől még klasszabbnak tűnt a nap.
Dani most már praktikusan egyedül jár haza a suliból, épp a roller a menő, de örülök is, mert azzal 10 perc alatt simán itthon vannak. Reggel megy csak nagyon nyögvenyelősen az indulás, dehát egyikünk sem hajnali ember. Kicsit lendít a motiváción, hogy lehet nyitogatni az adventi kalendáriumot, de nem túl sokat... Viszont már tudja, hogy még 11x kell iskolába menni és itt a szünet.