Lego Starwars

- Ezek a figurák nagyon szuperek, Dani (R2D2, 3PO).
- Persze, anyu. Ha nem lennének azok, nem vennének annyit belőle.
- Mert két kavics nem lenne pont ugyanolyan szuper?
- Dehogynem.

Azt mondjuk nem tudom, mennyire gondolta komolyan... Amikor megkérdik tőle, mit kapott karácsonyra, elsorolja, mit nem kapott. A kis telhetetlen.

Kitettem a lábam két napra és Dani rögtön le is ment Sattelnél a faluba a kék pályán. Pedig van benne egy kanyar, ami nem kispályás. Lehet, máskor is itthagyom őket, aztán legközelebb a piros tetejéről integetnek.

Ügyelet

Mióta gyerekünk van, mindig csak Danival kellett az ügyeletre rohannunk. Most sem másként. Hétfő este, mikor épp ágyba dugtam volna őket, fejére esett az ajtófélfára erősített tornarúd. Másnap lemértük, 2 kilós vas. Dani bőg, Anita bőg, anya megijed, elő a jeget, de a jég véres lett, elő az elsősegélyt, de az sem sokat segít. Főleg a bőgésen nem. Peti persze sehol, mert általában az apukák nincsenek otthon, ha valami baj történik, de mire hazaért már mindenki vidám volt és Dani egész jókedvűen ügetett el vele éjjel 10-kor az ügyeletre. Csak a plüss vaddiszóját vitte magával, ha netalán varrnák, akkor elég bátor legyen. Éjfélre meg is járták Horgent. Röngten, ragasztás, hókuszpókusz, megvolt egész hétre a mesélnivaló. Se úszás, se fejvakarás. Iskolába járni azért szabad. Síelni és karatézni is, úgyhogy nagy baj nem lehet.

Történelem

"Anyu, mi történt akkor, amikor a piacon kifogyott a rabszolga, mint a Sihlcityben a Bey Blade?"

Lara és Tim

A kérdésekre a válasz itt található.

12.12 - síelés először

Délben még azt hittük, utoljára. A nap kb. ugyanolyan katasztrofálisan kezdődött, mint bármelyik másik, amelyikben elhangzik az "akkor most felöltözünk" mondat. Üvöltés, hogy harisnya márpedig nem, a pulcsi meg még annyira sem. Kabát? Azzal első körben nem is próbálkoztunk. Az autóban mennyei csend egész a parkolóig. Ott azonban fel kellett volna venni 1. a pulcsit, 2. az anorákot, 3. a csizmát, 4. a kesztyűt, 5. a sapkát. A sálat már megmutatni sem mertem. Mint akit ölnek, de a rendszer csak a 4-es pontnál fagyott le teljesen. Dani a maga derűs módján asszisztált és próbálta jobb belátásra bírni a hugát - hiába. A négyszínű felvonó kicsit javított a hangulaton, de a felső állomásnál megint kiborult a bili, mert bármilyen hihetetlen, de a hó hideg és mégis lehet benne sétálni. Sokan önként megteszik. A szőnyegnél elméletileg már síelni szeretett volna a kisasszony, de kitalálta, hogy a cipő mégicsak kényelmetlen lenne és sisakról meg szó sem lehet. Kezdtem erősen elveszteni a türelmem. Közben Dani meg Peti kékpályáztak boldogan. Fél egykor elővettük a végső megoldást, hogy megyünk enni, erre talált Anita egy patakbefolyást, ahol bokáig ért a sár, abban dagonyázott halál boldogan meggyőzhetetlenül. Mikor aztán expedicióra indult és térdig elmerült, inkább besétált ő is az étterembe. A sültkrumpli varázsa ismét működött, bár sícipő felvételekor volt egy kis hatásszünet, de ahogy elindult a léc, Anita arcáról levakarni nem lehetett a vigyorgást. Este fél ötkör alig bírtuk feltornászni az utolsó felvonóhoz, mert mást sem hajtogatott, mint hogy még, még, még. Először a szőnyegen (kesztyűben), aztán a tárcsáson (csuklyában), végül pedig csak az apjával a csáklyáson (sisakban). Közben meg böködött felfele, hogy ő a hegy legtetejéről szeretne lemenni. Nagyon aranyos volt, mert akkora adrenalint kapott (kapnak egyáltalán ilyet a háromévesek?), hogy mindenen röhögött, bármit mondott az ember. Szóval megyünk jövő héten is, de most mind a négy lécet visszük, hogy felváltva gyötörjük Anitával a derekunkat. Egyszóval kezdődhetnek a családi síelések. Hátha legközelebb egyszerűbb lesz a reggel... Danival amúgy Sattelen nagyon egyszerű volt, mert a harmadik kör után már egyedül ment a kékpályán és a felvonón is. Elég aktív hétvégéje lett a Tüskésnek, mert szombaton elvittem falat mászni. Nagyon tetszett neki ismét és amit kinézett magának, hogy megcsinálja, azt meg is csinálta. Persze Tüskés módra, nem túl magasan. Érdekes, hogy az alig meredeken félt a legjobban, bár igaz, onnan a legnehezebb elindulni lefele, a kicsit visszahajlón pedig simán beleült a leereszkedésbe. Egyszóval ügyes volt nagyon, sokat változott a mozgása a legutóbbi alkalomhoz képest.

Rémapó

Vasárnap eljött a házba a svájci Télapó Krampuszostul, a katolikus férfiegylet tagjai képviseletében. Egyik püsöki sapiban, ami majd a plafont verte, a másik meg feketére mázolt arccal, üresnek tűnő zsákkal. Dani befutó kérdése: "Akkora Krampusz most betesz minket a zsákjába és elvisz?" Anita pedig egész éjjel rémálmokkal küzködött, három körül már nagyjából aludt, de fogni kellett végig a kézét.
Ilyen bemelegítés után a magyar Télapó Lukács Laci előadásában már igazán könnyedre sikeredett, Anita szerint nagyon barátságos volt és békésen aludt tőle egész éjszaka.

Szánkó kettő

Dani tegnap elment táborozni, üres a lakás. Fura csend van. Tegnap például éjjel sikerült leülnünk társasozni, mert még nem zsongott a fejünk az egész estés kérdésáradattól. Délelőtt felmentünk megint az Albisra. -7 fokba érkeztünk, de egy óra múlva kisütött a nap és Anita is abbahagyta a bőgést, miután beletunkoltunk egy virslit és egy kenyeret. Éljenek a hüszlik! És a kutyák a hüszlik mellett! A környék kutyái között is elterjedhetett, hogy kinyitott a virslikunyhó, mert most már hárman csorgatták a nyálukat a gyerekek körül és nézték sóvár szemmel a virslit. Becsületükre váljék, jólnevelt svájci módjára csak akkor ettek, ha kaptak, nem tépték ki a gyerekek kezéből a kaját, hiába lógott az orruk előtt. Bár persze, ha egy jól irányzott mozdulattal hogyhogynem lenyálazták, akkor megkapták... És a svájci idill: még a teheneket is kirakták futkározni a hóra. És azok még örültek is, ugrabugráltak össze-vissza.
A macskát bezzeg nem sikerül kihajtanunk. Legvadabb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy van macska, amelyik nem meri kidugni az orrát a lakásból. Eddig odáig jutottunk, hogy a teraszra kiszalad egy másodpercre, majd rémülten vissza. A macskaajtóval még esélyünk nem volt. Hátha majd a tavasz meghozza a kedvét...