Leukerbad

Megtettük évente esedékes wallisi körünket. Szívesen mentünk és jó volt nagyon, de most először nagyon éreztük, hogy nem a szomszédban van Leukerbad. Végtelen hosszúra nyúlt az út, mintha egész nap csak hegyre fel és hegyről le kanyarogtunk volna. Mondjuk erről tehetett az is, hogy még Luzerben megálltunk két órára fogorvoshoz és sirályokat kergetni.
Leukerbad és a szállás még mindig egyforma, ott is tavaszodott már, mint itt, de becsülettel hóágyúzták a lenti tanulópályákat. A társaság tavaly óta sokat nem változott, megnőttek a gyerekek, megőszültek a felnőttek, síelni és sörözni még senki sem felejtett el.
A gyerekek nagyon elemükben voltak ismét, Dani, Ágica, Anita, Marci és Kornél bandáztak nagyon, a két francia kislány kimaradt a buliból, de leginkább azért, mert ők már 8kor ágyban voltak rendesen, csendesen. A mieink meg... Hát nem volt könnyű 10-ig leérni reggelizni. Két este alatt egyszer nem álltunk fel sörért, a gyerekek hozták és fizették. A végén már kérniük sem kellett, sőt, Peti kapott egy ráadás üveget a házibácsitól.
A gyerekek hihetetlen jók voltak egész végig, a szokásos nem-akarok-felöltözni vitán kivül egy felhangjuk nem volt. (Anita, akarsz síelni? Igen. Akkor fel kéne venni a zoknit. Nem. Akkor nem akarsz síelni? De igen. Akkor vedd fel a zoknit. Nem. Stb, míg el nem értünk a gyerekgyilkos hangulatig és a felhúzott zokniig).
Első nap lent maradtunk a tanulópályán, Peti meg felment a Torrentbahnnal és a többiekkel. Mi koriztunk, hokiztunk, hamiztunk, síeltünk. Dani mutatta a tutit, Anita meg próbálta utánacsinálni, teljesen eredménytelenül, de nagyon lelkesen. Kesztyű és kabát nélkül, mert meg lehetett pukkadni a sziklafalak között, annyira meleg volt. Csak a hóba nem szabadott belepottyani, mert az meg jégkásává alakult. Azért egyszer véleltlen sikerült mindenki elgáncsolnom, ki is kaptam Danitól rendesen.
Este aztán pancsi vacsiig. Elég megunhatatlan, annyira élvezik. Leukerbadban meg a gyerekpancsit is sikerült emberi hőmérsékletre felfűteniük (vagy nem túlságosan lehűteniük), moccanatlan is ki lehetett benne bírni egy-két órát.
Vasárnap mindenki fel a Torrentre. Ragyogó napsütés ismét, panoráma, zoknivita azzal a különbséggel, hogy Anita nem akart síelni, ezért ő nyert. Danit elvittük a kék pályákra, addig a huga havazott Marcival, meg játszott az étteremben. Dani azt hiszem, átlépte a bűvös határt, miszerint ő nem tudna síelni és egész magabiztosan kezdett mozogni. Bár lehet, erről Ágica presztizsértékű jelenléte is tehetett. Mindenesetre úgy indultunk haza este 8-kor, hogy a gyerekek majd összeestek a pancsi-vacsi után, ehhez képest Dani még a Lötschberg után csukódott le. Peti szerencsére csak itthon.