2011. március 31., csütörtök

Palotás stb.

Úgy fáj a lábam, mint egy törött é betű - mondta Anita.

Daniéknak megvolt a palotás. Nagyon ügyesek voltak. A szindarab is aranyosan sikerült, készítettek róla videót, fényképalbumot. A vastaps és a visszázás elmaradt, de leginkább azért, mert a gyerekek kirohantak a büfébe hamizni. Fura volt látni, mennyivel jobban járja, mint a többiek, pedig igazán nem hallgatunk minden nap magyar zenét és táncolni is inkább csak Queenre szoktak...

Anita eldöntötte kb. három hete, hogy ezentúl nem fog hisztizni a zokni miatt, hanem egyedül húzza fel. Ideje is, éppen véget ért a tél... Azt is eldönötte, hogy ő ezentúl tényleg szeret spielgruppébe járni, ami határozottan megkönnyíti a reggeleket. A jókedvét az sem rontja el, hogy időnként meggyepálják egymást odabent. Egyelőre némasági fogadalmat tett németül, de itthon lelkesen magyaráz.

Kapunk családlátogatást jövő héten. A macska miatt. Merthogy lízingeljük csak a hölgyet, és ha felügyelő bizottság szerint nem megfelelően tartjuk, akkor visszaveszik, a pénzünket meg megtartják. Nem tudom, nem összesen 10 macska körförgásával tartják-e fent az üzletet, de majd szerdán kiderül.

17 év vezetés után utolért a Rém: durdefektet kaptam egy járdaszegélyen, de szerencsére csak egy kerékre. Láncreakció: hívjuk fel Pétert; de minek; hívjuk fel a TCS-t; de minek, elkések, mire kiérnek; cseréljünk kereket; de hogyan; csak jön valaki; de csak nem jött a világvégén; próbáljuk meg, nem lehet olyan bonyi.
Így aztán megtudtam, hol a pótkerék, hol az emelő és hogy hova kell az emelőt tenni. A szintidő fél óra ablakmosós kézcsutakolással. Reméltem, hogy jól raktározódtak annó az infók a kerékcserével kapcsolatosan, mindenesetre taníŧás után megkértem az erős fiatalembereket, hogy húzzanak már rá egy kicsit, nehogy nekem kiessen hazafele, de nem tudtak. De nem is álltak rá a csavarkulcsra.

Tettünk virágokat az erkélyre. Anita következtetése: most már van kertünk, vegyünk kutyát. No persze.