Az egyórás koncert után azt gondoltam, megvolt, ezt is kipróbáltuk, köszönjük, többet nem kérünk belőle. Daniék fent pokémonkártyáztak a karzaton, Anita lent üldögélt, aztán fél óra után már csak kifele akart menni. Jól szervezett dolog volt: a templomban kijelölték, hol ülhetnek a gyerekek (szigorúan csak gyerekek), hol vegyesen, a rohangáló gyerekeket leintették, a sírókat kivitték, a rendetlenkedőket (akik a bácsi mögé kerültek óvatlanul) helyretették. A skacok jólnevelten végigülték a koncertet, csak a ráadásnál játszott olyan számot a bácsi, ami tényleg felpezsdítette az egész közönséget. Hogy miért nem azzal kezdte? Persze, ha a fegyelem fontos, akkor akár otthon is meghallgathattuk volna, otthon legalább ugrálhatnak a közben szabadon.
Jaj, és a legrosszabb: a koncert előtt 10 perces reklámszöveget hallhattunk a lelkész bácsitól, hogy milyen szuper is az adliswili egyház és mennyire gyerekbarát. De azt vette észre, hogy a gyerekeket ez nemigen érdekli...
Valószínű ott a hiba, hogy otthon elkényeztettek minket: Halász Jutkán nőttünk fel, a gyerekeink meg Gryllus, Kolompos, Alma koncerteket kapnak, ahol mindent lehet, amitől jól érzik magukat. Pl. hozzá szabad érni a színpadhoz. Ne adj Isten, az énekeshez. Vagy a hangszeréhez. És lehet együtt bolondozni vele. Sőt, még mosolyognak, nevetnek is.
Szóval az úriember dalait ezentúl is csak cd-én fogjuk hallgatni. Mert úgy nagyon jó.
Linkek
Blogarchívum
