Summasummarum

Keződhet a magyarországi ralli összesítése:
- Hegyeshalom után megőrülnek az autósok, de hogy miért pont? Nincs rendőr? Nincs radar? Vagy a drága benzin miatt?
- A kátyúk kátyúk maradtak, zötyög és döcög és hú de klafa, viszont beletört az ülésünk. Holnap kiderül, hogy csak az ülésünk-e. Na jó, erről biztos nem csak az utak állapota tehet (nem tört el, de irtózatosan nyikorog).
- Pest büdös. De nagyon. Omló falak, gyom, járdátlanság. Összképében kicsit Uruguayra emlékeztet. De ott volt járda. A kerítéseken / lakásokon belül viszont szép az élet.
- A metrószerelvények korrodálnak. De nagyon. Helyenként konkrétan lukas a kaszni.
- BKV-zás alatt 50%-ban jött valamiféle ellenőr: a kinézetük az üzletember és a hajléktalan között ingázott.
- A belváros egész csinos lesz, csak kérdés, meddig tartható majd fent...?
- Már a fogorvos miatt érdemes volt: Daninak megint képes volt úgy tömni, hogy nem kellett szúrni. Ellentétben a svájci szakikkal, akik rögtön böknének.
- A sonka finom, a kolbász is, főleg, ha jó házból származik.
- A locsoláshoz elfelejtettünk száraz ruhát csomagolni és Anita csak kicsit kezdett bőgni, mikor nyakába kapta a slaggot és a szódásüveget. Valamint azt hitte, a piros tojást ő kapja. Az apjától visszakapta.
- A gyerekek pörögnek, kb. 8 óra alvással megelégszenek. Mi nem.
- Egy hét után mindent meg lehet szokni újra, csak az első két nap üti szíven az embert. A második héten már olyan, mintha el sem mentünk volna és ez lenne a normális.

Érnek nagyon furcsa élmények. Az egyik, hogy minden értek, amit körülöttem beszélnek. Ami azért furcsa, mert itthon az emberek még a nyílt utcán is magukról beszélnek. Őszintén, kertelés nélkül.
A másik, hogy az eladókra lehet mosolyt varázsolni, ha jusztis a szemükbe nézek és juszt is jókedvű maradok.
Aztán, hiába javul az egészségügy, az orvosok hajlamosak kihagyni a magyarázatot még fizetős rendelésen is a tájékoztatásból, és megelégszenek a "most csepegtetek, aztán nem kell félni, nem fog fájni" nyugtatóval. De mégis MI AZ, ami nem fog fájni...?
A vonaton bevállaltam az első osztályt. A különbözet nem fedezte a használható vécét és a nem ragadós, jól záródó, átlátszó ablakot. Viszont egyedül lehettem.

A gyerekek szokás szerint rettentően élvezik az országot és a társaságot. El is vannak kényeztetve rendesen. Mindig megnő az étvágyuk, a mozgás- és társaságigényük. Kalandpark, lézerezés, kirándulások, rohangálás a kertekben, pancsi, lovaglás, kempingelés barátoknál, reggeli bevásárlás Lajos bácsinál. Mindez elég távol esik a szürke hétköznapoktól. Domival jövő hétre megbeszélték a Skype-ot. XXI. századi gyerekek...

És ami mindig pozitív: a Balaton és az emberek a Balatonon. Egy nap vitorlázás egész jó hajóval, ideális széllel, ebéddel Füreden a parton. A tulaj csak óránként telefonált, hogy tényleg minden rendben van-e és biztos ne induljunk vissza sárga jelzésnél. Azért visszaindultunk. Jó, a kóla meleg volt, de azért csak elfogyott... Paradicsomi élet lehet munka után leugrani egy kicsit vitorlázni.