Hétvégén igazit nyaraltunk. Olyan klasszikusat: kempingben, tóparton, 35 fokban, napsütésben, sörrel, fagyival, sütögetéssel. A Bielersee-t teszteltük egy kis családi kempingben, ahol a sátraknak csak az egykori zöldségeskert teraszán vagy a kocsma előtti réten volt hely. Szerencsére nekünk az utóbbi jutott platánfa alatt. A gyerekek hamar magukra találtak, nemigen kellett őket pátyolgatni: balra a parton homokozós strand, jobbra a parton játszóteres strand. Korosztály szerinti bandázással eléggé idilli volt a hétvége. Dani végre rájött, hogy tavakban még viccesebb strandolni, mint a medencékben, Anita pedig ugye mindent utána akart volna csinálni. A tó maga kristálytiszta és gyönyörű, amolyan mini Genfi tó, Jurával, szőlőkkel, aprócska középkori városokkal. Északon már minden francia, délen még minden német (pardon, allemán). Szóval igazából a Röstigrábenben fürödtünk... Mindenesetre franciául egyszerűbb volt megértetni magunkat, mint a berni tájszólást dekódolni. Az életstílus is érdekes vegyület volt: késő estig kint sütögettek, buliztak a parton, aztán éjjel 11-kor csend és körbejárt a biztonsági, hogy mindenki csendben is maradjon. Mi is, gaz bulizó külföldiek.
A külföldieknek hála, azért láttunk egy érdekes szerkezetet a strandon: kempingszamovár. Be kéne egyet szerezni.
Linkek
Blogarchívum
