Szintén családtag. Mellékállásban apuka, újabban főállásban jegesmedve. Péter Finnországban rákapott a vízre. Noha ezen a déli vad vidéken nem jár szauna a tavakhoz, próbálja optimálisra beállítani a heti H2O szintjét: előfordul néha, hogy napjában 3x is zuhanyzik és még fürdik is a tóban. Mert ez a tó csak nem akar kihűlni, még mindig 21 fokos. Éjjel-nappal. Péter kicsit meg van ijedve, hogy a kéthetes őszi szünet alatt esetleg túlságosan lehűl vagy hogy ő túlságosan elszokik a tótól és október végén már nem lesz kedve belemenni. Nem ennék mérget rá...
Újabban amúgy is rákapott az endorfinra. A cégnél most éppen karate szezon van (végülis mindegy, csak legyen valami) hetente kétszer. Még biciklizni is optimális az idő, főleg, ha az ember az Albison keresztül értelmezi a hazafele vezető utat.
Dani közben élvezi a tájfutást: már elmesélte, mit csinálna, ha eltévedne. Megnyugodtam, mert őszerinte nem esne kétségbe, hanem hazasétálna. Na majd meglátjuk. Mindenesetre már két alkalom után is látszik a változás: végre kezdi tudatosan észrevenni a környezetét, nemcsak felszólításra. Tetszik neki, hogy az ember aktívan használja a fejét is, nemcsak a lábát, a gyerekek meg mindennek elmondhatóak, csak verekedősnek nem. Az edzőt pedig vajra lehet kenni, olyan kedves nagypapa. Szóval jól indul - ideje is a hosszú téli szünetnek, nehogy nagyon rákapjanak a srácok...
