A más macskája

Elég vicces más macskáira vigyázni. A legviccesebb, hogy a gyerekek szinte ünnepszámba veszik az órákat, ha megyünk etetni, pucolni. Főleg az estit, mikor már elvileg mindenki más ágyikóba készülődik. Remélem, a mi macskánk is legalább ekkora örömöt okozott/okoz a felügyelő bizottságoknak. Annyiból talán egyszerűbb lehet, hogy nem kell három, majdnem egyforma macska között különbséget tenni. A gyerekek elég hamar megtanulták a színárnyalatokat és a fejformákat, nekem még simiznem kell őket egy darabig, hogy ráismerjek külön-külön mindegyikre.