Répagyújtogatás

Ha még egyszer valaki azt mondja nekem, hogy menjek el erre a Répagyújtogató ünnepségre, határozottan nemet mondok. Ebben a faluban a mai napig mindig megúsztam, de egyfős szülőként muszáj volt a gyerekek miatt - készültek rá. Úgy tűnik, az egész falu készült rá, mert tegnap délben már nem lehetett marharépát kapni, Anitának csak karfiolból tudtam gyenge utánzatot faragni.  Az eredmény: üvöltés a Höflistrasse 122-től a Höflistrasse 1-ig.
Az elképzelés amúgy elég jó, hogy marharépából faragott mécsest lóbálva kell végigballagni a falun és a végén enni-inni-jólérezni, de az egész olyan szervezetlen volt. Kivéve a tűzoltókat és a szamaritánusokat, akik a háttérbiztosítást csinálták. Mikor árral szemben, töksötétben próbáltam megtalálni egyszem fiam, még meg is kérdezték, segíthetnek-e. Na persze, vaksötétben, mécsestelen, fekete kabátos fiút keresnék. A forraltbor és a zene klassz volt, talán csak többet kellett volna inni, hogy ne legyen görcsben a gyomrom, mikor melyik gyerek épp melyik fekete bokorba tűnik el. A svájciak nem aggódtak. Vagy csak eleget ittak...
Mindenesetre a gyerekeknek tetszett. Bandázhattak. Elvileg mi is, csak épp nem olyan egyszerű a helybeliekkel bandázni. Úgyhogy jövőre inkább házibuliba mennék, akár kettőbe is egymás után.