Svájci bulik

Kicsit unalmas tudom, de mikor svájciak által szervezett buliba megyünk, mindig eszembe jut, mennyire hasonló a mentalitásuk a japánokéhoz. Minden másodpercre megszervezve és mindig mindenki tudja a dolgát, akkor is, ha nem volt nagyon semmi előre kiosztva. Kipróbáltuk péntek este a Waldfondue nevezetű intézményt, ami még a helyiek szerint is újdonság, de nagyon élvezetes újdonság. Tábortűzön, méteres bambuszvillákkal kellett kinyerni a sajtot, hatalmas kötényben, aminek három zsebe volt: egy a borospohárnak, egy a pálinkáspohárnak és egy a kenyérnek. A hangulat  (előzetesen forraltborral és punccsal megalapozva) elég hamar tetőzött, de mire már épp nagyon beindult volna a tábortűznél a beszélgetés, kettyent az óra és indulni kellett desszertezni. Valami  hihetetlen eklektikus desszertálat nyuszifej és jávorszarvas feje alatt: gesztenyepüré, karamellaszósz, császármorzsa, csokistorta, nugátorta, epres palacsinta. No meg a kávé. És mikor már majd elaludtunk, lehetett kvízjátékot és aktivitit nyomni. Svájci németül. Hurrá. De legalább kiderült, hogy a zürichieknek is gondot jelent a berni német feladatok felolvasása, nemcsak a külföldieknek...
Péntek délután Jácint szervezésére a Kobzos együttes tartott a gyerekeknek táncházat. Kár, hogy nincsen minden héten hasonló. Hátha egyszer lesz. Nagyon élvezték a srácok, csak Dani morgolódott, hogy ő az egyetlen nagyfiú - el is távozott az apjához bulizni egy idő után. Mert a cégnél is épp buli volt, bár a fiúk leginkább a kivetítőt gyötörték...
Ma is buliztak a gyerekek, apa-nap volt - elmentek Alpamaréba, de még  mindig nem kerültek elő...