Állóháború

A résztvevők Anita meg én, Dani a kommentátor és békefenntartó. Ügyesen csinálja. Anita is, úgyhogy stratégiát váltottunk, hátha kilendülünk valamelyik irányba. Mondjuk hangosabb és rosszabb nem lehet a helyzet, mint az utóbbi héten, az egyetlen lehetőség, hogy növelem a tűrőképességem és alkalmazom a genetikailag kódolt szelektív hallást. Amit adott hangerőnél viszonylag nehéz alkalmazni. Holnaptól indul a klasszikus matrica-hadművelet is, bár kicsit tartok tőle, hogy lévén alapvetően nem megvesztegethető gyerek, csak egy kör matricától lesz lelkesen rendes.
Naponta kétszer megkérdi amúgy, hogy mikor lesz már nyár, mert ő úúúúúúgy utálja már a kabátot, a télinadrágot, a csizmát, szeretne már pólóban, szoknyában mezítláb rohangálni.  Ezért aztán egy szál pulcsiban sétáltatunk Ramirot, miközben mindenkin sapka, sál, nagykabát, de a kisasszony nem fázik, még véletlenül sem.

Danieknak megvolt az első komolyabb meccsük a hétvégén (Peti élvezhette az "üljünk négy órát a tribünön" életérzést), és harmadikok lettek. Azóta mindennel focizik a lakásban. Tényleg ideje a tavasznak...

Népdal

Dani azzal jött haza, hogy hegedűn magyar népdalt tanult. No halljuk. Hát hallottuk, de nem ismertük, a dallama persze ismerős volt. Aztan skype-on bezenélte és Magyarország azonosította:

"Ugyan édes komámasszony,
Miért kend ilyen sovány asszony?
Hogy tudott így elfogyni?
Lám, én milyen kövér vagyok, 
Mint a háj, majd elolvadok,
Ebben a nagy melegben."

stb.

Téli szünet?

A téli szünet egyelőre inkább tavaszi szünethez hasonlít: újév első napján kabát nélkül sütkéresztünk a házikó teraszán kávéval, teával, remek panorámával. Síeltünk továbbá szutykos tavaszi hóban, sétáltattunk kutyát sárban, utaztunk hihetlen esőzésben és néztük a karácsonyra elolvadt hó után kiserkent friss füvet az udvaron. Még egy hét és kibújik a hóvirág, felébrednek a kullancsok...
A gyerekek élvezik a semmittevést, illetve az iskolába-nem-menést. Mert a semmittevéstől elég messzire állunk, bár ma már sikerült este 6-ra hazaérni. A karácsony kellemesen sportosan telt, egy nap evés, papírtépés, két nap síelés. Ez utóbbiba még a gyerekeket és a nagyszülőket is sikerült belemozgatni és meglepő módon mindenki élvezte - főleg a felvonózást persze Unterterzenből és a kakaószünetet Tannenbodenen. Ünnepek között barátkoztunk, ugráltunk és hirtelen itt termett az újév. Hurrá, csomagolás, a kocsi megint csurig (de mivel...? már se gyerekágy, se babakocsi, se pelenka, a játékok meg nem foglalnak olyan sok helyet), irány Beatenberg.
Ismét kiváló társasággal kiváló helyszínen kíváló buli alakult multimedia és karaoke jegyében. A házban volt csocsó, nem volt mosogatógép,  kicsit recsegett-ropogott, remekül közvetítette a földszinti eseményeket az emeleten is, viszont egész Berner Oberlandot lehetett látni az ablakból. A házhoz járó meglepetés-bácsi minden órában barátságosabb lett, pedig az elején nagyon gyanakodott erre a balkáni társaságra, akik nagyon hangosak és nagyon megtöltik a spájzt. És sokat isznak - bár ebből ő is profitált. Másnap este meg is jegyezte, hogy most milyen csendesek vagyunk...
Meglepő módon január elsején a dél már az egész bagázst a hegyen találta sílécestől - ragyogó napsütés, gyönyörű pályák, szutyok hó, plusz kakaó és sültkrumpli. Kell ennél több? Este a srácokat nem kellett nagyon ringatni, bár előtte hajnali 6-kor feküdtek a gyerekek (is).
Most meg minden délelőtt a vizet csapkodják Judittal az adliswili uszodában. Dani ugyan nem akart menni, mert minek az már neki, de most persze nem akarja abbahagyni. Délután pedig lehet macskákat simogatni és játszani. Paradicsomi állapotok.